THE COMPACT DISC

A CD Full Form kompaktlemez (Compact Disc) egy másodlagos optikai lemezes adathordozó, amelyet 1982-ben vezetett be a Sony és a Philips. A CD-t eredetileg hanglejátszásra fejlesztették ki, amely digitális alternatívát jelentett az analóg formátumok, például bakelitlemezek és kazetták helyett. Ez egy lapos, kör alakú, általában polikarbonát műanyagból készült, 120 milliméter (4,75 hüvelyk) átmérőjű lemez, amely akár 700 megabájt adat tárolására is képes. A CD felülete spirális adathordozó sávokra oszlik, amelyek bináris adatokat tartalmaz, amit 0-k és 1-ek formájában jelenítenek meg.

A Compact Disc fejlesztése

A CD története még 1957-ben kezdődött az olasz Antonio Rubbiani kezdetleges videolemezével végzett kísérletekkel, amelyek a tudósok egész generációját ösztönözték arra, hogy a digitális technológia mentén gondolkodjanak. Majdnem 12 évvel ezt követően a Philips elkezdett dolgozni az Audio Long Play (ALP) lemezen, amely lézeres technológiát alkalmaz, és amely felveszi a versenyt a hagyományos analóg bakelit lemezekkel. Az ALP lemezek hosszabb játékidővel rendelkeztek és kevesebb helyet foglaltak el, mint bakelit társaik.

Az eindhoveni műszaki igazgató (audió) irányítása alatt a Philips csapata számos kísérletet kipróbált a digitális lemeztechnológiával, beleértve a kvadrafonikus hangzás ötletét, amelyhez egy 20 cm átmérőjű lemezre volt szükség. Ezeket a kísérleteket később felhagyták. 1978-ban azonban a projekt komolyabb ütemben indult, és a Philips elindította a Compact Disc Projectet. A Compact Disc Project célja az volt, hogy az új formátum végül az analóg videoberendezést és a kompakt kazettát is leváltsa. Mindkettő népszerű technológia volt akkoriban, jó sok éve használatban volt és kialakult.

Együttműködés (1970-es évek):

A Philips, egy holland technológiai vállalat egyesítette erőit a Sony-val, hogy kidolgozzon egy szabványt az optikai adathordozóhoz. Ez az együttműködés vezetett a CD megalkotásához. A CD méretének érdekes története van: a Philips ötletét a 115 mm-es CD-ről el kellett vetni, mert a Sony ragaszkodott ahhoz, hogy a leghosszabb zenei előadás férjen el a lemezen, amely Beethoven teljes 9. szimfóniája volt, ami 74 perc, így a CD mérete 120 mm-re nőtt.

A Compact Disc, mint kereskedelmi cikk

A CD-lejátszók bemutatása (1982): Az első kereskedelmi forgalomban kapható CD-lejátszót, a Sony CDP-101-et 1982-ben mutatták be. Ezzel kezdetét vette a CD-korszak, amely a hanghűség és a tartósság új szintjét kínálja.

Rapid Adoption (1980-as évek):

A CD-k gyors népszerűségre tettek szert kiváló hangminőségüknek, tartósságuknak és kopásállóságuknak köszönhetően a bakelitlemezekkel és szalagos kazettákkal összehasonlítva.

CD-ROM (1984):

A CD-ROM (Compact Disc Read-Only Memory) bevezetése kiterjesztette a CD-k használatát a számítógépes adattárolásra, lehetővé téve szoftverek és multimédiás tartalmak terjesztését. Ugyanebben az évben dobta piacra a SONY a világ első hordozható CD-lejátszóját, a D-5-öt.

Elérkezett az idő a kereskedelmi CD-k piacra lépésére. Az első kereskedelmi CD, amelyet kinyomtak, a svédpopcsapat, az ABBA, Visitors című lemeze volt. Nem sokkal ezután következett az első album, a Billy Joel’s 52nd Street.

A nagy zenei kiadók aggodalmai ellenére a CD-k népszerűsége megugrott. Csak az első évben több mint ezer különböző kislemez és album jelent meg.

További fejlesztések (1990-es évek):

Az 1990-es években megjelentek az írható CD-k (CD-R és CD-RW), amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy rögzítsék adataikat, zenéiket és multimédiás tartalmaikat.

Digital Evolution (2000-es évek és azon túl):

Míg a CD-eladások a 2000-es évek elején értek el csúcsot, a digitális korszak kihívásokat hozott az online zenei streaming és a digitális letöltések térnyerésével. A CD-eladások visszaestek, és a hangsúly a digitális formátumokra helyeződött át.

Enduring Legacy (2020-as évek):

A zenefogyasztási szokások változása ellenére a CD-k továbbra is jelen vannak, különösen a gyűjtők, az audiofilek és a piaci rések körében. Továbbra is gyártják és értékesítik őket, kézzelfogható és kiváló minőségű hangformátumot kínálva.

A CD jelene:

Az MQA-CD bemutatkozása:

2017 március 17-én a japán Ottava kiadó kiadja az első MQA felvételt CD-n, A. Piazzolla Strings and Oboe című lemezét. A felvételt az UNAMAS Piazzolla Septet készítette, a rövid lemezt a tokiói kiadó vezérigazgatója, Mick Sawaguchi masterelte.

Az együttműködés Bob Stuart (MQA, Sawaguchi) és Seiji Murai (Synthax Japan) és az UNAMAS között elkezdődött. Mindez azután, hogy 2016 őszén találkoztak Stuart MQA előadásán a Japan Audio Society rendezvényén. Amint Sawaguchi és Murai rájöttek, hogy az MQA kompatibilis a 16/44.1k-s CD-kódolással, elhatározták, hogy továbblépnek.

Az MQA CD egy Red Book CD, és 100%-ban kompatibilis bármely meglévő CD-lejátszóval. A lemez hangja MQA kódolású PCM, és dekóder nélkül is lejátszható. Ebben az esetben a hangminőség valamivel jobb, mint egy átlagos CD-n. Azonban, ha a bitfolyamot egy MQA dekóderhez továbbítják, akkor 176 kHz-re bontják ki. Ezt 24 biten jelenítik meg a DAC-on keresztül.

MQA formátum:

– Nincs többletköltség a felhasználók számára
– Lejátszható hagyományos CD-játszókkal, jobb hangminőséggel.
– Az MQA dekóderrel a hallgatók master minőségű hi-rez formátumot kaphatnak CD-ről. Nincs szükség speciális számítógépes, hálózati vagy szoftverkezelési ismeretekre.

Az MQA a CD-hordozók figyelemre méltó újítása.

Néhány érdekes készülék webáruházunk kínálatából: