A bejáratás arra a jelenségre utal, amikor a fülhallgató által keltett hang a használat során idővel változik. A fülhallgató belsejében van egy kis meghajtóegység – amit hangszórónak is nevezhetünk; erre egy rendkívül vékony filmből készült membránt rögzítenek tekercs és ragasztóanyag segítségével. Hangjelzések esetén a membrán mikronos lépésekben mozog, miközben a tekercs mozog, hangot adva ki. Bár nem bizonyítható, úgy gondoljuk, hogy ebben a helyzetben a ragasztószakasz befolyásolhatja ezeket a végtelenül csekély mozgásokat. Ha a terméket meghatározott ideig használja, a membrán könnyebben mozog, és a hangminőség megközelíti az eredeti tervezési szándékot. Ennek a terméknek kicsi a nyílása, ezért hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy az öregedés során bekövetkező változások megfejthetetlenné váljanak. Általánosságban elmondható, hogy ha a terméket 150-200 órán keresztül a szokásos módon használják, akkor azt kell érezni, hogy a hang finomabbá vált. Kedvezőbb eredmény érhető el a termék bejáratásával, ha olyan hangerőn hallgatja a zenét, amelyet általában hallgat, ahelyett, hogy felgyorsítaná a bejáratást nagyon nagy hangerőn. Bár nem pontos metafora, ha szükségtelen mozdulatokat teszel, hogy betörj egy pár cipőt, akkor biztosan más ráncok jönnek létre, mint a normális járás során. Ugyanígy, ahelyett, hogy a membrán szükségtelenül mozogna, jobb azt gondolni, hogy természetesebb bejáratni abban a környezetben, amelyben használják.
Az öregedésnek pszichológiai vonatkozása is van. Egy új fülhallgató szett vásárlásakor semmiképpen sem kőbe vésett szabály a tökéletes hangzás. Valójában viszonylagos összehasonlítást végez az új és a napi rendszerességgel használt fülhallgatók között. Ha új fülhallgatót vásárol, és meghatározott ideig használja, akkor ez a fülhallgató válik szabványossá. A hangminőség értékelése azon alapul, hogy mindaddig használjuk őket, amíg ilyen szabvánnyá nem válnak, megkönnyíti olyan termék kiválasztását, amelybe hosszú távon nem fárad bele.