Bejegyzés

SoundMAGIC E10 és E10S – Mágia aprópénzen?

Több Hi-Fi szakportál által  teszt győztesnek hirdetett fülest vettem górcső alá; megérdemelt volt-e a sok érem, illetve nem szárnyalta-e már túl az egyre fokozódó technikai fejlődés e kis darabot is.

E10S_03

Külcsíny

Papírdoboz, benne a füles és egy kemény hordozó doboz amiben mellesleg a pót illesztékeket is tárolhatjuk.
Találunk egy kábel csiptetőt és egy un PC csatlakoztatót, ami által teljes értékű headsetté válik PC-n vagy laptopon a fülhallgató.

es5

Füles fém, a vetőcső végén fém rács védi a membránt. Óvatosan néha el kell távolítani a rárakódott szennyeződéseket. A füles teste kicsi, szerintem minden fülbe belemegy, nekem a dupla peremű szilikon illesztékkel hozta a legjobb komfortot és hangot. Érdekes, hogy a dupla perem a kiesés elkerülésében is fontos szerepet játszhat, mert egyszer sem fordult elő utcán velem ilyen eset.

es2

A kábele nekem nem a szívem csücske. Ugyan elég masszívnak tervezték, de nehezen áll be, ha kissé megtörik, akkor úgy marad, óvatosan hajtogassuk, tanácsos kezünkre tekerni és úgy eltenni használat után. Van viszont rajta egy érdekes szerkezet, amit eddig nem láttam máshol. Mivel ez headset, így 4 érintkezős a csatlakozója, igen ám de többféle szabvány létezik (erre egy későbbi írásomban részletesen kitérek) például az ios és android rendszerű telefonok csatlakozó kiosztása is különböző ebből a szempontból. Ezt az anomáliát viszont ebben az esetben egy kis kapcsolóval feloldhatjuk, azt ígéri a gyártó, hogy így egy univerzális headset-et kapunk, vagyis mindkét rendszeren használható az E10S headset. Ezt kipróbáltuk és lám igaz volt. Ez elég nagy piros pont a Soundmagic-nek és kitűnő példa a többi gyártónak!

es3   Kapcsolo

Jack csatlakozója egyébként tetszetős kb 45 fokban döntött darab, érzésem szerint ez is egy univerzális megoldás lehet, vagyis, bármely másik két csatlakozási típushoz képest (egyenes és 90 fokos) kevésbé törik meg a kábel. Mivel a leggyakoribb hibák egyike a jack csatlakozónál történő törés, ez is üdvözlendő!

es4

Felépítés, kezelhetőség tehát megfelelő, vajon mit mutat zenével?

Hang

J. S. Bach: Piano Concerto (BW 1052) Allegro (Murray Perahia) – klasszikus

Vonósok szépek, de kissé fátyolosak. Zongora kellő energiával van jelen itt is a magas regiszterek hátrébb kerültek. Minden egységes, semmi nem kirívó, teszi mindenki a dolgát. Megjegyzem a zongora az egyik legnehezebb hangszer, hangzás visszaadás szempontjából, de az E10s nagyszerűen oldja meg. Térben minden pontos, a helyén van mindenki.

Duets (for Ellington – Pedersen, Miller), Sophisticated Lady – jazz

Zongora és bőgő. Nagyon jól összeillenek. Itt nem érzem a zongora fátyolosságát sem, teljesen rendben kottázza Miller Ellington hangjegyeit. Pedersen bőgője viszont még ennél is többet mond, kérdez; ugye vannak igazi bőgőhangok? Vannak bizony, érezzük amikor mélyre megy az öreg dán.

Jan Garbarek: Visible World, Red Wind – jazz

Kellő energia a dobban jobb oldalon, majd kiegészítik a csörgő dobok. Garbarek tenor szaxofonja nem túl éles, de nem is baj, olyan altató szerű ez a zene. Azért néha rázendít, tudatva, ez az ő terepe, a vörös szél mindent beterít. Ekkor a csörgő dobok háttérbe vonulnak, de mélység marad.
Pereg a kép előttünk, végül már csak a szaxofon utolsó rianása jelzi, vége a számnak, ébresztő…jó volt ez.

Hamilton, Higgins, Peplowski: Essential best, Smoke gets in your Eyes – jazz

Hamilton középtájon nem cifráz, azonnal beleveselkedik. És milyen jól teszi! A szaxofon tökéletes, életnagyságban szólal meg. Dob kissé sejtelmes, a zongora végig tartja a ritmust helyette is. Bőgő mélyekkel támogatja az egészet, nem is rosszul. S mi sül ki belőle? Nagyon jó, megnyugtató, hangulatos, életszerű.

Diana Krall: Quiet Nights – jazz

Életnagyságú énekesnő próbál altatni minket, de inkább hallgassuk, mi zajlik a háttérben. Itt bizony a doboson kívül még egy vonós szekció is van kérem, ami néha igen szépen alázenél Krall művésznőnek. basszus szép, nem folyik szét, egységes alapot ad. Dobos viszont elővehetne valami erősebb ütőt, mert a cinek erőtlenek. Hallom őket, de nem rezzenek össze tőlük…vagy nem is ez a cél? Itt is nagyon egyben van a muzsika, csak ismételni tudom önmagam.

Cantate Domino: O helga Natt – klasszikus

Jobb szoprán kissé közelebb van a közepéhez. Zöngéshangok jól érthetők, semmi nem sziszeg, sejpít. Kórus egységes, szép a teteje is…na így kell énekelni együtt…tudtak ezek a svédek 40 éve klasszikust is nem csak ABBA létezett náluk. Orgona távoli, nem ül rá a zenére, aláfest..azért érezzük hogy ez templomi orgona, nem Hammond.

Ghymes Rege, Tánc – folk, népzene

Bal felől klarinét, majd hegedű…mindkettő életszerű. Bőgő alátámaszt, míg a cimbalom kissé halk felső regiszterekkel középen lekövet mindenkit. Jók ezek a tót fiúk. Szarka hangja kissé búgósra sikerült, de megteszi, nem túlozza el, élvezhető. Női énekhang is mélyebb lett…na nem egy oktávval, de kicsit, ettől még igen élvezhető, sőt! Talán jobb mint a férfi szekció. Jó a zene, jók az előadók és pazar a kis füles.

Two Steps from Hell: Invincible – epic

A minden férfi ember szívét megdobogtató harci eposz. Itt is ugyan azok a jelzők hangzanak el; egységes, jó mélyek, kellő tér és hangjegy mennyiség. Kicsit itt a felső regiszterek megkoptak, de talán nem is baj, a vonósok és a ritmus szekció viszi vállán az egészet. Hangulat van, minden felfokozott. Szerencse, hogy gyorsan vége, mert már venném is a vasvértet, kardot, páncélt…

Paul Oakenfold: Tranceport – trance

Paul betáraz egy szinti alappal, majd betolja a dobgépet, persze mindeközben intenzív ide-oda futó effekt hangok cikáznak a térben….a feszültség a tetőponton, minden ideg pattanásig feszült…ezt kizárólag egy ütem vezetheti le…na de most nem táncolni jöttünk, ez egy teszt!
Nagyon jó ütem, egységes, jó térrel, megszólalással…persze ki kell kapcsolnom, meg kell írnom a végszót…kár érte!

es6

Végszó

Felépítésében teljesen átlagos. Mondjuk egy RHA S500 masszívabb, jobb kábellel, nagyobb felszereltséggel, de a hang mindenképp az E10-ben teljesebb …könnyen megbabonázhat bárkit!

Mélyek: elég mélyre megy, néha sokaknak túlzónak tűnhet, ha valaki kevésbé akar dinamikus hangot tanácsolom neki a dupla peremű szilikont, azzal ráadásul magasai is nyitottabbak.
Közepei: számomra a legjobbak…ilyet kategóriákkal feljebb hallok csak.
Magasai: épp elég, sibilance nincs, én semmilyen meghajtóval nem tudtam túlvezérelni.
Muzikalitása miatt klasszikus zenén és jazz-en is megmutatja magát, de modernebb zenékhez ajánlom főként, itt a mély többlet előnnyé válhat.

es1

A SoundMAGIC E10 méltán lett többszörös teszt győztes, azt amit tud, nagyon tudja; minőségi hangot ad, egységes, meleg hangképpel.

TOVÁBB A MUZIX WEBSHOPBA

RHA S500 fülhallgató teszt

Nagy elődök után mit lehet írni a legkisebb testvérről?
Mit várhatunk egy 10+ ezres fülestől?
Ki a célcsoport?

Ehhez egy kis eszmefuttatás. A honi zenehallgatási morál általában kimerül abban, hogy mobiltelefonok hangminőségét párosítjuk valamilyen  fülhallgatóval. Ezek rendszerint – az árukból következően – nem tartós darabok, nem is igen vigyáz rájuk az ember, váltogatjuk, cserélgetjük őket, tehát még egyféle hang karaktert, hangképet sem sikerül megszoknunk, vesszük, ami eszünkbe jut, elénk kerül.

Nos, mindenkit megnyugtatok, az RHA S500 nem ilyen lesz. Miért?

Mert 3 év garanciát vállal rá a cég. Már hallom is a kérdést; kinek lesz meg egy ilyen kis értékű belépő modell 3 évig? Nos kérem, amennyiben vigyázunk rá, ez a gyártói hozzáállás azt célozza meg, hogy megismerjük az RHA termékek magas gyártási, összeszerelési minőségét azáltal, hogy legalább 3 évig – megfelelő megbecsülés mellett – hallgatjuk, viseljük.

s500i-1-new-remote

Rohanó világunkban nagy szavak ezek, nézzük érdemes-e erre a kicsike?

Hangzatos marketing mondatok helyett mit tapasztalunk dobozból kivéve a terméket?

Valamilyen szövetborítás van a kábelen, kicsit meghúzom és azt tapasztalom, hogy valószínű nem csak külső sérülések ellen véd, hanem a gyakori szakadást is ellensúlyozza, akadályozza. Jack dugó itt nagyon kicsi, de minőséginek néz ki, fém, kicsi törésgátlóval…ügyeltek mindenre.

s500-2
Az I jelű modell kompatibilis Apple mobil forrásokkal összekapcsolva headset-ként használható.
A füles teste igen vékony, hosszúkás, fém. Szerintem minden fülbe belecsusszan, azzal nem lesz baj, az illesztéket kell körültekintően megválasztani, abból pedig kapunk bőven, még dupla peremű is segíthet olyanoknak akiknek kiesik minden a füléből.

s500-3-2
Ugyan ez nem fül feletti elvezetésre készült, de kis csellel – fejjel lefelé betéve – könnyen azzá tehetjük, megakadályozandó a kábelzajt, ami a szövet borításnak köszönhetően amúgy is igen csekély.
Külsőre nagyon pozitív benyomást tett, lássuk, mit tud hangban…

Klasszikus zenén alapvetően könnyű, enyhén felfelé húzó hang, de nem fárasztó, könnyen szokható.
Tehát pl a kétszer annyiba kerülő Sennheiser in Ear magasait juttatja eszembe, de kevésbé mesterkélten, viszont tény hogy kevesebb mély energiával. Hogy nagyobb világosságot okozzak; a zongorája olyan, mint egy kicsi pianínó. Jól hallgatható, érthető, kellemes, de hátrébb van és kicsi.
Megint előjön; az RHA mérnökei semmit nem titkolnak, azt mutatják, amit a készülék tud.

Jazz zenén tovább viszi ezt a vonalat; minden kisebb, de tökéletesen egyben van. Tehát ne azt képzeljük, hogy hiányos, nincs valami, csak csekélyebb mértékben. Peplowski szaxija is kisebb, Krall művésznő is keskenyebb (fogyott?). Nem győzöm hangsúlyozni hogy az összkép ettől teljesen rendben van. Részletekkel nincs baj, dobos minden rezzenése nyomon követhető, zongora jól kivehető a háttérben, persze Higgins is kisebb hangszerhez ült, de meglepően jól szól ez a pianínó.

Ghymes mint népzene. Megint azt tudom írni amit eddig. Teljesen hallgatható, természetes hang, nem érzek semmi erőszakos kiemelést. Közepek teteje azért előrébb van, mint az aljuk, de semmi extra, teszi a dolgát, pontosan, precízen. Férfi énekhangon határozottan jobb mint nőin. Érdekes…

Modernebb zenére váltva azért eltűnnek a határok, itt megmutatja magát. Nyilván egy trance nem szabad, hogy zavarba hozza, de az epic (nagyrészt azért szimfónikus beütésű) hullámain is szárnyal becsületesen.

Bevallom kissé féltem eleinte. Mit tud egy ilyen parány a nagyágyúkhoz képest? Vajon hol szakad el a cérna, milyen tartományokról kell majd kijelentenem, hogy nem hallom, vagy alig őket?

Szerencsére nem így lett!

Nem igazán tudnám leírni a karakterét, talán középmagasban kissé kiemelt (de nem zavaróan), mélyben kissé visszafogott, középen pedig óvatos versenyzőt hallgathattam. Az összkép nagyon jó, nem húz mélybe, magasba, nincsenek elnagyolt, háttérbe szorított közepek, minden van. És nagyon hallgatható…ez immár minden RHA fülesre elmondható.
Jó tanács: Ne használjuk az EQ-t telefonunkon, DAP-unkon, vagy ha igen, itt kerüljük a közép, magas kiemelést. Egyébként szerintem tisztességes mennyiségű mély energiával van megáldva, de embere válogatja, van akinek könnyedebb zenéken kell a dübörgés…nos ez a füles nem basszus bomba, de szerintem jól van ez így.

s500-1

12 ezer forint az ár.
3 év a gyártói garancia.
Bizonyára vannak kínai csodák külföldi kereskedői oldalakról, amik hozhatják ezt a minőséget HANGBAN. De felépítésben, tartósságban nehezen hiszem.
Hosszú ideje követem figyelemmel szakfórumok erre vonatkozó tapasztalatait, sajnos a fülesek többsége az egy évet sem éri meg, de rendszerint 2 évesen megadják magukat.
A 3 év garancia viszont egy olyan biztosítékot ad, amit nem igazán célszerű számszerűsíteni vásárláskor, de én mindenképp legalább kettes, hármas szorzóval számolnék.

Ajánlom mindazoknak, akik hosszú távra terveznek, akik most lépnek rá a mobil zenehallgatás rögös ösvényére és nem akarnak csalódni. Nem fognak, mert egy kellemes hangú fülessel lesznek gazdagabbak, ami hosszú ideig fogja szolgálni őket! RHA S500 tökéletes választás.

Tovább a webshopra: www.muzix.hu

RHA T20 fülhallgató teszt

Amikor egy prémium terméket hallgatunk könnyen két hibába is eshetünk.
Vagy még meghallgatás előtt hihetetlen magasságba emeljük képzeletünk ranglétráján és tudomást sem veszünk valós karakteréről, vagy ennek az ellentéte, ami jó előre egy olyan ellenállást kelt bennünk, amit semmilyen készülék nem tud felülmúlni, minden esetben rossz lesz a véleményünk.

Az hogy mindent meg akarunk tapasztalni, nagyon helyes dolog, de helyesen kell hozzáállni.
Sem ajnározni, sem pocskondiázni nem illik a terméket.

RHA T20 esetében egy külföldi és hazai oldalakon szuperlatívuszokkal jellemzett fülhallgatót veszek górcső alá, vajon mit tud ez a kis jószág.

20160205_093118[1]

Vegyük sorra a hangzatos marketing mondatokat, vizsgáljuk meg igazságtartalmukat:

 

Dual-coil-blog-main-image

„A forradalmi DualCoil™ kettős lengőtekercses dinamikus meghajtó kiegyensúlyozott, finom hangreprodukciót valamint magas hanghűséget és részletező képességet kínál.”

Egy speciális dinamikus driverről van szó ahol a mágnes közepébe lyukat fúrtak, és abban is mozog egy lengőtekercs. Maga a driver maradt, de ettől a kettős lengőtekercses megoldástól ígéri a gyártó a „finom hangreprodukciót”. A későbbiekben ezt egészen pontosan leteszteljük.

 

earhook-diagram rha-dualcoil-driver-t20-in-ear-headphones-6

„Zajszűrő kialakítás. (fülkagyló mélyedésbe illeszkedő)”

Itt nem zajszűrős fülhallgatóról beszélünk – tévedések elkerülése végett – hanem egy olyan fülbe illeszkedő formáról (ezt csinálja egyébként a Shure és a Westone is többek között) ami elhelyezkedése folytán igen nagy területet fed le a fül bejáratából, ezáltal biztosítva a jobb izolációt. Itt meg kell jegyeznem, hogy az ilyen univerzális fülhallgatók (IEM) esetében az izoláció 90%-át a fül illeszték teszi ki, tehát nagyban függ attól, hogy milyen illesztékkel használjuk a fülest. Én átlagosan jó izolációt tapasztaltam, mindenképp tanácsos fülméretnek megfelelő harangot, szivacsot használni.
Ez a típus egy un. felső kábel vezetésű modell, aminek én csak az előnyeit ismerem, többek között nincs kábelzaj, nem esik ki a fülből a saját súlyából adódóan illetve menet közben sem.

 

t20-1 T20-1

„Magas sűrűségű, rendkívül merev fröccsöntött acél konstrukció.”

Ez bizony igaz. Én speciel ritkán találkozom ilyen masszív, fémházzal, és persze nem ebben az árfekvésben. Szinte az elpusztíthatatlanság érzetét kelti a ház, nehéz, igazi békebeli anyaghasználattal.

 

t20-4 rha-dualcoil-driver-t20-in-ear-headphones-7

„Cserélhető finomhangoló szűrők saját tartóval.”

3 különböző szűrővel kapjuk a fülest, ezek hangképben tapasztalható változtatásairól később írok.

 

t20i-8

„3-gombos távirányító és mikrofon a kompatibilis Apple eszközökkel való használatra.”

Alma fan-ok előnyben, ők vezérelhetik készüléküket az i jelű modell esetén (T20i). Androidosoknak marad a sima, mikrofon nélküli változat, vagy a Play áruházból letölthető applikációkkal való kísérletezés. Személyes véleményem, hogy ilyen szintű fülesnél csak hátrány egy kábelbe illesztett plusz elem, természetesen Apple telefonoknál igen jól jöhet.
Tipp androidosoknak: Vedd fel a telefont ha csöng és tartsd a szád elé.

 t20-7

„Dupla sűrűségű, valamint dupla peremű szilikon és memóriahabos tartozék fülillesztékek több méretben.”

S, M és L méretű szilikonok (6 pár) dupla peremű szilikonok (2 pár) és szivacs (2 pár) az illeszték lista…jól hangzik, kérdés milyenek a gyakorlatban?

„Többszörösen sodrott, megerősített, oxigénmentes rézkábel aranyozott csatlakozóval.”

A kábel gumi borítású, elég erősnek kinéző, vastag, szimmetrikus elrendezésű. A csatlakozó kicsi, nagyon minőségi érzetet keltő és a végén egy speciális acélrugó van ami megakadályozza a szinte leggyakrabban előforduló füles hibát, a kábeltörést.

„Szabadalmaztatott, fülkagyló formájához igazítható kampók.”

A fül résznél egy un. memória drót merevíti a fülhallgatót, amit kedvünkre alakíthatunk, hangolhatunk fülmérettől függően. Tökéletes illeszkedést biztosít.

 


t20-5

„Prémium minőségű fülhallgató tok és rozsdamentes acél fülilleszték tartó.”

A tok valóban prémium minőség. Én speciel egy vaskosabb, merevebb tokban tartanám, de ez is tökéletes megoldásnak tűnik, főleg hogy adják mellé. Az hogy rozsdamentes acélból varázsolom ki az illesztékeket, vagy műanyagból, számomra nem releváns, de a prémium érzetet tovább növeli. Látszik, hogy mindent beleadtak RHA-éknál.

t20-6

És végül, de nem utolsó sorban:

„3 év garancia.”

Nos ez nem elírás, ez valóban minden RHA termékre igaz. Nekem feltettek egy kérdést, mikor meglátták az 1300 dollárba kerülő fülhallgatóm, arra adnak-e 3 év garanciát, bevallom őszintén szíven ütött a kérdés, mert kikerülhetetlen „NEM” választ kellett adnom rá.
Az RHA bevállalja termékei kapcsán a 3 éves garancia időt. Ez egy dolgot biztosan sejtet, tudatában vannak termékük megbízhatóságának, minőségének.

Véleményem szerint ez egy nagyon fontos pont lehet vásárlásnál, hiszen egy ilyen terméket nem egy hétre vásárolunk!

Összefoglalva az eddig leírtakat egy nagyszerűen megépített, minden szempontból minőségi fülhallgatót ismerhettünk meg, lássuk tehát a puding igazi próbáját, hallgassuk meg mit tud!

Meghallgatás előtt megszívlelendő, ha ránézünk a műszaki specifikációra, ott is az impedancia és érzékenység értékekre. Ugyan az ellenállás csak 16 ohm, tehát könnyen hajthatónak tűnik, de a másik adat véleményem szerint erősebben érvényesül füleseknél, ez pedig az érzékenység. Ez a 90 dB érték (valószínű a kettős tekercs miatt van) azt sugallja nekem, hogy olcsó forrással ne kísérletezzünk, főleg, ha erő sincs benne. De meglátjuk, mit mutatnak a tapasztalatok.
Félreértés ne essék, a kis érzékenység semmilyen kapcsolatban nincs a hangminőséggel, lehet egy hiper érzékeny termék is bántóan éles, torz, míg egy kevésbé érzékeny kiegyenlített, hallgatható.
Összeengedjük a fülest egy kétszer annyiba kerülő armatúrás fülessel (Westone W30), hogy képet alkothassunk róla, mit is tud a kicsike. Nem szép dolog ugyan ilyen kategóriában egy jóval drágább (140 ezer vs 70 ezer) termékkel alázni a tesztelt terméket, de én azt tartom, teher alatt nő a pálma, sohase a könnyebb utat válasszuk!

Az már első blikkre látszik, hogy azonos elvek alapján alkották meg a kasznikat, mindkettő fül feletti vezetésű és rendkívül kényelmesek. Eddig életem legkényelmesebb fülese volt a Westone, de a T20 hozza ugyan azt a szintet, ez dicséretes.

Izolációban is egy szintet képviselnek, talán a Westone kissé jobb ebben, bár itt nagy szerepe van a szivacsnak is (a W30-at azzal hallgatom, míg a T20-at egy XL-es Sony szilikonnal, viszonylag nagy hallójárataim miatt) mert amikor „átváltok” szivacsra a T20 esetében, ugyan olyan izolációt tapasztalok. Itt sincs tehát különbség, ez igen jó hír RHA fronton.

20160205_093032[1]

Építési minőségben szerintem megveri a Westone-t. Igaz, hogy én semmilyen különbséget nem érzek fém és műanyag között zenehallgatás során (gyanítom a T20 fém háza a dinamikus membrán rezonanciájának leküzdésére lett mega de lkotva első sorban, míg az armatúránál ilyen gond nem tapasztalható) de kicsit közelebbről szemügyre véve a testeket, látszik az RHA jobb gyártási minősége. A vezeték szintén jobb a T20 esetében, csak úgy mint a minőségi jack dugó.
Itt tehát elhúzott a T20, s mivel a kiegészítők nagyjából azonos értékeket mutatnak, már csak a meghallgatás maradt hátra.

J. S. Bach: Piano Concerto (BW 1052) Allegro (Murray Perahia)

W30: széles, nagy tér. Kissé hangsúlyos hegedűk, kevésbé hangsúlyos zongora. Alsó regiszterek rendben vannak de kissé tompa. Mintha nem Steinway-en játszana perahia hanem Bösendorferen.
T20:Tér kevésbé széles, de magasabb és mélyebb. Mélyebb az egész tónusa a hangképnek. Hegedűk kissé karcosak, de nem bántóan. Zongora jobban hallható, egységesebb. Felső regiszterek jobban kivehetők, de az alsók is erősebbek, jobbak.

Általánosan elmondható, hogy más hang karakter a kettő, a W30 szélesebb, de laposabb térrel rendelkezik, ennek megfelelően a T20 szűkebb, de magasabb, mélyebb hang színpadot varázsol elénk. Mindkettő hosszú ideig hallgatható, kellemes karakter. Talán egy idő után természetesebbnek hat a T20, bár nem annyira részletes, de lebilincselnek a hangjegyek, nem a részletek, hanem az összkép a hangsúlyos. Viszont a W30 analitikussága nem tesz hozzá semmit a zenéhez, laposabb. Ha a zongorája jobb lenne egyértelműen a W30-ra voksolnék, így viszont nem tudok dönteni.

Jan Garbarek: Red Wind

W30: Jobb oldalon kissé erőtlen dob adja az alapot. Ritmusszekció ifjabb tagjai (jobb és bal oldalon különböző magasságú csörgő dobok) pregnánsabbak, ezek viszik inkább a pálmát. Szaxofon…nos olyan igazi tenor szaxofon. Kissé éles, de ez a hangszer igazi hangja. Szép, de kissé lapos hangkép.

T20: Hatalmas dob jobb oldalon. Elvarázsol, meghatároz. Szaxofon kisebb, kevésbé éles, de azért tenor. Ha az ütősök engedik, Garbarek megmutatja mit tud a játékszer, selymesen emelkedik ki a ritmusszekcióból. Apropó ritmusszekció…kevésbé meghatározó, nem annyira a magas hangok dominálnak, ezáltal jobban hallgatható.
Ez most mi tulajdonképpen? Hallgathatóbb a T20, mint a W30? Fele annyiért? W30 részletesebb, de laposabb hangkép (kiegyenlítettebb) míg a T20 közepei kissé hátrébb vannak (de nem a klasszikus cirr-bumm V karakter, csak kissé vitték hátrébb, épp annyira hogy semmiképp ne legyen bántó) és ezáltal mélyei melegséggel töltik el a hallgatót. Tudjuk ez nem minden esetben a siker záloga, lássuk tehát a folytatást.

Hamilton, Higgins, Peplowski: Smoke gets in your Eyes

W30: Széles, szép szaxofont hallunk, háttérben Higgins zongorája biztosítja az alapot. Dobok szintén hátrébb, de inkább csak a cineket lehet hallani. Húú ez a szaxi mekkora…de keretezi a zongora, szépen adja a teret alá. Itt nem baj, hogy kevésbé erős a zongora teteje, ez egy füstüs bár, itt kérem ellazulunk. Nagyon hallgatható, kellemes hangkép, nem akarom kivenni a fülemből.

T20: Hamilton szaxija beleüvölt a mikrofonba…na jó inkább belebúg. De azt nagyon! Szűkebb a hangszer, de sokkal magasabb. Zongora háttérben marad, dob szintén. Itt már hallom végre a nagybőgőt, imént csak sejteni lehetett. Más hangkép, kissé zsúfoltabb, lágyabb. Ez is nagyon jó!
Már vége?

Nehéz dönteni…talán mert megszoktam a W30 karakterére voksolnék, de erős fenntartással élnék a mélytartományt illetően. Jobban egyben van a T20, de részletesebb a W30 és ez itt most felé billenti a mérleg nyelvét, de meggyőződésem, hogy egyéni preferencia dönthet, tehát más tesztelő, eltérő eredményre jut.

Duets – For Ellington (Pedersen, Miller)

W30: Miller belecsap a billentyűkbe, el is szánkázik a jobb fülem végéig, jó széles ez a tér.
Aztán bekapcsolódik Pedersen, hallom hogy bőgő ez, de mintha otthon hagyta volna a megszokott hangszerét és kisebbet hozott volna helyette. Rendkívül részletes, minden húrváltás, pattanás pontosan hallatszik, együtt lélegzem a kezeivel. Eközben a zongora felső regiszterei kísérnek, nagyon nyugodtan, kellő részletességgel. Az alsó tartományok itt sem igazán ütnek mellbe, de nem is kell, ami van a fülesben az legyen az öreg dáné.

T20: Zongora nem mászik el annyira jobbra, jobban középen marad. Hogy ez jó-e vagy nem, az eldöntendő, de jobban alázenél Pedersennek az biztos, aki viszont nagyon elemében van. Megmutatja mit tud az öreg bőgő, ami még Oscar Petersonnak is muzsikált. Olyan mélyek, hogy nem lehet megállni szó nélkül, elkezd táncolni az ember lába…
Emiatt a zongora kissé hátrébb kerül, persze nincs elnyomva, de kevésbé hangsúlyos.
Ha szeretjük a bőgő hangját itt nem fogunk csalódni.

Ismét nehéz a döntés, de talán a kiegyenlítettebb karakterre voksolnék,de csak paraszthajszállal, megint azzal a fenntartással, hogy azért W30 kartársnak illene több mély energiát felvonultatnia…persze tudom ott a W60, de az 1000 dollár…és kinek van annyija?
Ha viszont szeretjük a kellő mélyenergiákat, akkor megfordul az eredmény.

Diana Krall: Quiet Nights

W30: Diana Krall hangja sejtelmesen búg, de pontosan körülhatárolható. Ott a térben középen és célja hogy elaltasson. Majdnem sikerül neki, de a dobos azárt tesz róla, hogy ne dülöngéljünk össze-vissza, mégis csak koncerten vagyunk kérem. Cintányérok jól kivehetők, tiszták, de nem zavaróak. Bőgőst viszont felébreszthetné valaki…vagy dolgozik? Igen, hallok valamit, de eléggé hátul marad. Nagyon szép összhang, sokáig hallgatható, bár én Krallt hallgatnám ítéletnapig egyébként is.

T20: Énekes kisasszony határozottabb, körülhatárolhatóbb karakterrel búgja bele az éjszakába a bossanova ismert dallam-hullámait.Ismét kevésbé széles, de jóval magasabb. Bőgő meghatározó, kellő mélységgel (felébredt?), kissé hátrébb adja a dobos a talpalávalót..úgy hogy majd elalszunk…hát ez egy ilyen velejéig nyugodt szám…ez van.
Nagyon hallgatható, kellemes karakter, kicsit kevesebb cin, több mély, melegebb karakter.

Nem hirdetnék győztest, mindkettő meggyőző volt.

Cantate Domino: O Helga Natt

W30: Éteri hang jobb szélen…O Helga Natt! Szentséges éj. És valóban, erre enged következtetni ez a hihetetlenül jó térérzet, a kórus szélessége, egységessége. Minden hang külön-külön megszámolható, ja kérem ez a sok armatúra előnye, itt bizony a részletek meghatározók.

T20: Mély hangszínpad, szóló éneksenő kevésbé van jobb szélen, kórus egységes, mindenki teszi a dolgát. Kérem karácsony van, ezt ilyenkor így illik, templomban vagyunk, tisztességesen viselkedünk és énekelünk. Érzem a csodás teret, amit a Revox létrehozott a 70-es években két mikrofonnal. Pazar ez a templomi hangulat, ott vagyunk a közönség soraiban, átérezzük Jézus születésének körülményeit. Így helyes!

Ez a zeneszám a W30 győzelmét hozta.

Ghymes: Tánc

W30: Nagyon szép hangszer testek, jobb oldalon sejtelmes lihegés. Középen épp megfelelő mennyiségű basszus a bőgőből. Majd bal oldalon megszólal a szóló hegedű, jobb oldalon pedig a kísérő hegedű. De csodás ez a népzene! Középen cimbalom, majd Szarka Gyula belebúg mesés baritonján. Hogy miről énekel tánc megnevezés alatt, annak eldöntését rábízom az olvasóra, de nem nehéz kitalálni. Persze mikor megszólal Bernadett, minden kiderül. Még a zenészek lélegzetvételét is hallani, persze a zenéé a főszerep…itt minden a táncról szól…vagy másról?

T20: Klarinét sokkal testesebb…mikor belép a bőgő megértjük miért. Mert minden nagyobb. Picit sötétebb, morózusabb. Egyébként az eleje valóban merengés. Szarka hangja is mélyebb, de ne úgy értsük hogy más hangján szólal meg…nem, csak épp most kelt. Bőgő igen erőteljes, ebben a számban amúgy is túlsúlyos a bőgő karaktere. Érdekes, hogy most nem érzem keskenyebbnek a T20 terét. De sokkal mélyebbnek igen.

Aki szereti a mélyenergiákat annak nagyon tetszeni fog a T20 megszólalása. Ám a W30 itt kiegyenlítettsége folytán nálam előbb végzett.

Steve Jablonsky: Music from the Transformers trilogy (London Symphonic orchestra)

Ez egy epic album, viszont szimfónikusok zenélnek, tehát tekinthetjük teljesen élő, hangszeres zenének. Érdekes album.

W30: Hiányzik a mélység. Szép széles tér, de hol van az üstdob? Énekesnő hangja kiemelkedik, éteri, gyönyörű. Itt nagyon hiányolom az üstdobot, persze hallom a háttérben kopog valami, de az talán tabla, semmi esetre nem mélyebb hangszer. Kár érte. Pedig szép. Kórus is. Hegedűk nem különben. De ez szinfónikus zenekar, itt elkélne kicsit több mély.


T20: Hatalmas üstdob valahol középen. Szó sincs róla hogy túlharsogjon mindent, de ha az énekes alábbhagy akkor megmutatja magát szépen. Kórus egységes, szép, testes. Minden hangszer a helyén. Kellő nagyságú és mélységű tér, nem tudok belekötni.

W30 részletesebb, nyitottabb karakter, de itt (a Cantate Dominoval ellentétben) a mélyszekció elengedhetetlen. Ebben a T20 hajóhosszal nyer, hiába a nagyobb felbontás a sok aramtúra oldalán.

Two Steps from Hell: Invincible

W30: Igen részletes epic drámába csöppentem. Mindenki a maximumot hozza, Dobos majd elszáll, úgy püföli a drága hangszert, de a lábdobbal nem bír. Hegedűk háttérben bekapcsolódnak.
Kissé nekem harsány az egész, de ez lehet a felvétel hibája, nem egy Chesky records prezentálja nekünk a lovagokat.

T20: Na itt elemében van az RHA zászlóshajó, már készülök is, harcolni megyek, jó nap ez a halálra! Csak barátokkal együtt essek el! Nem nehéz leírni, bevon a zenébe, része vagyok ennek a világnak, mindenki nagy, erős, izmos, a lányok tökéletesek, gyönyörűek.
A befejezés pedig kiábrándító, tessék folytatni, nem akarom abbahagyni az ábrándozást!

Itt a lehengerlő, egységes megjelenés fölényesen győzedelmeskedik a részletes, elemző, analitikus karakterrel szemben. Itt a T20 viszi a pálmát!

Paul Oakenfold: Tranceport

W30: Oakenfold egy zseni. Amit ebből a műfajból illik kihozni, azt megteszi. Nem fárad, nem unalmas, színes, elemében van. Minden részlet megjelenik, a szinti hangja beragyogja az égboltot, csak a dobgép bekapcsolódására várunk és….megérkezik, de nem hozza a várt hatást.
Azért nem annyira rossz, de olyat vártam amibe beleremegek, ez pedig „csak” egy laza ütem.
Összességében nagyon hangulatos, nem fáraszt, ami szokatlan egy ilyen műfaj esetén.

T20: Na itt már van mélyenergia kellő mennyiségben. Szinti mellett átveszi az irányítást, beleszögez a fotelbe. Hát ez a trance kérem, így alkotta ezt meg Paul barátunk. Kétség nem fér hozzá ki a jobb ebben a műfajban…de semmi pótszer kérem, én már ebből a korból kinőttem és tilos!

Mint látjuk elég kiegyenlített küzdelem folyt, mindkét versenyző beleadott mindent, elég meggyőző hanganyagot megszólaltatva.
Teljesen eltérő karakterek, egy igen részletes, kiegyenlített és egy igazi dögös nagyágyú.
Na nem basszusbomba, Isten ments, ha kell, tud ő mindent, de a mélyenergiái lehengerlik a W30-at és valljuk meg a modern zenéknél ez gyakorta hatalmas előny.Ű
Klasszikus és jazz zenéken a kiegyenlített karakter gyakorta hallgathatóbb, de ebben az esetben nem az történt hogy egy dübörgő ágyú versenyzett egy részletgazdag ellenféllel, részletek itt is voltak becsületesen, ám a hangsúly kissé lejjebb került és ez több esetben előnyére vált.
Nagy tétben mernék fogadni, hogy sok embernél klasszikuson is a T20 lenne a nyerő.

Nagy szavak ezek. Egy kétszer annyiba kerülő nagyágyúval szemben igen becsületesen helytállt, többször földre teperve őt! Még mindig nem tudok felengedni meglepődésemből…ez igen érdekes.

Na de lássuk mit mutat a füles egy alacsony kategóriás műszerrel?

Mivel magasabbra kellett állítani az erőlködő potméterét T20-nál, ezért érzek némi kételyt, hogyan tudja majd meghajtani az RHA prémium fülesét egy egyszerű felszereltségű telefon…

T20 és LG G4 telefon

Rövid leszek, ezt a fülest nem elégíti ki egy mezei telefon ereje, hangképe. Itt is szépen szól, rendre kellő hangerővel, megcsillogtatja tudásának egy részét, de nem mindent, jócskán hagy benne még ez a mobil lejátszó forrás. Komoly átalakítóval-erősítővel (dac-amp) rendelkező telefonokkal (LG V10) vagy ha egy komoly hordozható erősítőt csatlakoztatunk okos telefonunkhoz (ilyen a Muzix kínálatában található Lars&Ivan paletta, amit jómagam is használok) viszont ki tudjuk használni tartalékait.
Ilyen nagyságrendnél, minőségnél ez már megfontolandó.

Szűrők

Hangzatos, szép, férfias játékszer a szűrő csavargatása és cserélgetése. 3 dB többletet ígér a referencia (ez a gyárilag a fülesben lévő) szűrőhöz képest a Bass illetve a Treble felirattal ellátott, hogy melyik hol végzi ezt, az olvasóra bízom. Véleményem szerint a magas szűrőt felejtsük el, maximum elég puha, meleg forrás esetén (Ibasso DX50?) van némi értelme. A mély szűrő pedig annak lehet jó alternatíva aki a drum’n bass jellegű zenéket kedveli, esetleg kínzóan kívánja a mély energiákat, mert a mélytartomány egyébként sem a gyengéje a fülesnek, tehát vigyázzunk a kiemeléssel. Mint mindig itt is a középút a legjobb. Persze szerintem, senkit nem akarok erőszakkal kényszeríteni.

Végszó

Nagyon könnyű helyzetben vagyok, ez jutalomjáték volt. Ugyan a termék árfekvése magasabb kategória, de – hála az egyre emelkedő minőségi igényeknek – egyre többen keresnek olyan terméket, ami tartós, szép és nem hagy kívánnivalót megszólalás területén sem.
Én nagy előnynek érzem a 3 év garanciát is. Nem csak azért mert hátradőlhetünk, amennyiben rendeltetésszerűen használjuk e prémium fülest – 3 évig nem lesz gondunk zenehallgatási igényeink kielégítésével – hanem azért is, mert ez feltételezi azt a minőség összeállítást, ellenőrzést, amit kizárólag ilyen esetekben vállalhat egy gyártó, hiszen nem saját maga ellensége.

Mindenevő a füles, de nem elégszik meg minden elé tolt meghajtóval. Jól érzi magát egy kiegyenlített lejátszóval összekötve, főleg ha megfelelő energia is párosul a minőséghez.
Rengeteg tartozék, kitűnő építési és komfort minőség, kiváló, bársonyos, de markáns hangzásképpel.
Apropó hangzáskép.
Nem armatúrás hangzás, de igen is ott vannak a részletek, itt viszont a gyártó – szerintem nagyon helyesen – inkább az összképre helyezte a hangsúlyt. Hiába egy első hallásra élvezetesnek tűnő hangzás, ha hosszú távon igen fárasztóvá válik. Ebben verhetetlen a T20, úgy hallottam rendkívül gyorsan megszokható, beilleszthető hangteret kapunk, nem fáraszt, de odaszögez, lebilincsel.
Viszont ha pihenni, kikapcsolódni kívánunk, azt is megtehetjük, erre is alkalmas eszköz az RHA zászlóshajója.

70+ ezer forintos ár első hallásra igen soknak tűnhet hazai pénztárcáknak, de higgyük el, az utolsó fillérig megéri e kis ékszer. Hosszú időre biztosítja ellazulásunkat a zene paradicsomában.

 

Tovább a webshopra: www.muzix.hu