0
0
Nagyjából három hete nyomta kezembe Szabolcs a Soundmagic új üdvöskéjét, hallgassam meg, mondjak, írjak róla véleményt.
A fejhallgató – mert most egy fejesről lesz szó – Soundmagic Vento P55 névre hallgat. Tony Xu állítólag ebben minden kifogásolt hibát kijavított, ami az elődben megtalálható volt, nevezetesen a magas tartomány előadásával volt többeknek ellenérzése, itt tehát egy erős upgrade-ről lesz szó, kíváncsian várom, mit hallok majd az utód membránjain.
Nem is gondoltam volna, hogy ennyire nagy beharangozást kap majd, de mostanában láttam, hogy a legismertebb szakmai portálon (Head-fi) keresnek tesztelőket hozzá, nosza tegyük le mi is itt a Muzixnál voksunkat, hadd lássa ország-világ.
Felépítés
Az általános anyaghasználat nagyon jó. Nem tetszési index növelés céljából vetettem e szavakat virtuális papírra, de szinte sehol nem találok rajta klasszikus értelemben vett műanyag felületet, ha valami nem fém, az vagy bőr, vagy gumiszerű borítású, de nem a szokvány ABS élek köszönnek vissza, ha végig mustrálom.
Fülre ülő (supraaural) típusnak titulálom, bőrpárnái persze kellemesen tapadnak füleimhez, nem bántó, hosszú időn át hordható. Nagyjából a fejpántról is ez mondható el, fejünkkel kizárólag a szivaccsal bélelt bőr és a gumírozott folytatása találkoznak, nagyon finom racsnis állító része minden fejmérethez pontosan beszabályozható.
A kényelemre szükség is van, ugyanis a korábbi fejhallgató modellekkel ellentétben (HP150 és HP200) ez a típus nyugodtan viselhető menet közben is, nem kelti azt az érzetet honfitársainkban, mintha kistányérokat szigetelő szalagoztunk volna füleinkhez és úgy kószálnánk városszerte, itt ugyanis a fülpárnák a “pont jó” mérettartományba esnek.
Cserélhető kábele révén, választhatunk mikrofonos és szimpla verzió között, két kábelt is mellékelt hozzá a gyártó. Itt meg kell említenem, hogy minden cég speciális csatlakoztatást eszel ki a kábelek és a fejhallgató test közé, ezzel minimálisra csökkentve az esélyt arra, hogy más gyártó kábelét válasszuk szükség esetén (kábeltörés, hosszabb kábel…stb) itt viszont más a helyzet. Xu és csapata ugyanis egy szokvány 3.5 mm-es sztereo jack csatlakozót szerelt a bal fejhallgató egységre, így bármilyen vezeték csatlakoztatható kedvencünkhöz, ha épp úgy kívánjuk.
Egyébként az összkép nagyon egységes, finom és technicista hatást kölcsönöz a szerkezetnek, letisztult vonalvezetés, sallangmentes, célirányos anyaghasználat jellemzi a Vento-t.
Tartozékok
Már említettem két kábelt, itt a gyártó gondolt a mikrofonos verzió esetén a különböző lábkiosztásokra, így mellékelt egy átalakítót is, illetve számítógép csatlakozót is kapunk, ami a mikrofon és a hangszórók hangját osztják szét két darab 3.5 mm-es jack csatlakozóra.
Az mikrofonos kábelhez egy szövet tok is jár, illetve a fejes tárolásáról is gondoskodhatunk egy már ismert kialakítású kemény tokkal.
Hang
A Vento P55 egy technikai fejhallgató. Itt első sorban arra gondolok, hogy roppant részletes, kellően nagy terű, igen mélyre hatoló és a közép tartományt kissé visszafogottabban kezelő hangkeltővel van dolgunk.
V hangképű?
Igen is, meg nem is.
Annyiban V, hogy a közép tartomány hátrébb van, de rövid hallgatás után rá kell, jönnöm, hogy ez a legtöbb esetben még engem sem zavar, ugyanis nagyon precízen építi fel a zenei világot, hangképet, teret.
Ami elsőre feltűnik, az mindenképp a magas tartomány (talán a középmagasak) hangsúlyozása, de mint írtam is, sehol nem bántóan gyalogol bele a zenébe, inkább másképp értelmezi azt.
Annyi bizonyos, hogy ára miatt, nem az átlagfelhasználó kedvenc zeneszerszáma lesz telefon mellé, inkább egy zeneileg képzettebb, mobil eszközökre áldozni képes célcsoport szeretett hangkeltőjeként tudom elképzelni.
Vissza a hanghoz. Ha megpróbálom leírni, mi az amit valójában hallok, akkor, először tehát a magasak előtérbe helyezését emelném ki. De rögtön utána feltűnik, hogy ez nem a megszokott V hangkép által keltett magas forszírozás, még csak nem is azért csinálja, hogy ezen legyen a hangsúly, hiszen sohasem éles, nincs “sibilance”, inkább a kristály tiszta érthetőség a cél, itt észrevehető, hogy ezen a szegmensen nagyon sokat dolgozhattak. Mindezt kiegészíti a mély tartomány, ami határozottan megtámogatja, de ő sem bántóan.
Hogy ne kerülgessem sokáig; igen jazz és klasszikus zenéken is példásan megállja a helyét.
Az hogy a hangkép megragad-e valakit, avagy sem, egyéni preferenciák döntenek, borítékolhatóan azok fogják igazán szeretni, akik a szellős, igen részletes hangkép szerelmesei.
Összességében nagyon szép hangja van. Tudom elcsépelt szóvirágnak tűnik, de valóban így van, noha én az édeskés, igen meleg hangkép kedvelője vagyok, ám meghajlok eme technikai összkép előtt. Nem írtam csodát, hiszen ebben az árkategóriában vannak már néhányan, akik igen jó előadók, de merem állítani, hogy megállja a helyét.
Ha mindenképp hasonlítanom kellene, olyan Sennheiser-es hangkép, de míg a mélytartomány a 600 és a lejjebb lévő típusokat idézi, addig a részletek a 700 széria felé mozdítják. Nyilván nem szabad terét és közép tartományát egy nálánál többször többe kerülő hangkeltőhöz mérni, de nekem a magasairól a HD700 jut eszembe…persze lehet, hogy tévedek.
A tisztasága idézi nekem az egykoron szeretett AKG K501-est és a nemrég hallott K701-est is. Itt viszont kissé visszafogottabbak a közepek és markánsabbak a mélyek.
Remélem talán így sikerült közelebb hoznom, behatárolnom hangját, bár most is le kell írnom, ez az én véleményem, s lehetek épp elfogult.
Végszó
Lehet egy Karajan vezényelte Vivaldi Concerto, vagy Bogányi Gergely által előadott Chopin Nocturne, nagyon szép, tág spektrumon értelmezett, teljes térélményt biztosító hangélményben lesz részünk.
Apropó zongora. Nagyon féltem, hiszen ilyen hangszereknél könnyen eltolódhat a mérleg nyelve, ha ilyen részletes előadóval hallgatjuk, de itt szerencsére, inkább az ellentéte érzékelhető, vagyis olyan magas regisztereket hallhatunk, amit ritkán tapasztaltam máskor. Ugyanakkor a kontraként játszott mély hangokkal tökéletes összhangban van, az „ott lét” érzés köszönt rám.
Hegedűi is tiszták, pontosak, eltaláltak, nem bántóak. kiemelkednek, éreztetik, hogy meghatározó szereplői a zenekarnak.
Énekhangjait hallgatva külön kiemelendő, hogy tiszta előadásmódja ellenére semmilyen sziszegés (sibilance) nem hallható, tisztán, torzítás mentesen szólalnak meg mind a férfi, mind a női vokális dallamok.
Most nem elemezném zenéről zenére hangképét, azt hiszem ezen átfogó elemzés segít megfejteni, milyen hangkeltő egységet hozott létre Xu mester, ami bizonyos, hogy az elődnél mások által tapasztalt semmilyen hibával nem találkoztam, példás előadót ismertem meg a Soundmagic Vento P55 személyében.
Ez bizony nem belépő szint, de minden porcikája ezt mutatja a fejesnek, a hangja pedig semmi kétséget nem hagy afelől, hogy a rá kiadott összeg nem kidobott pénz, ellenkezőleg, belépést engedélyez a mobil zenehallgatás felső szegmensébe, kényelmes, precíz felépítésű, Pazar anyaghasználattal rendelkező, kivételes hangképű fejhallgató az új Vento.
Average Rating