SoundMagic E80 és E80S – Zenére termett

Mikor magamfajta megszállott tesztelget, elsődleges számára a kiválasztott „brand” csúcstermékét célkeresztbe venni, hiszen itt sok minden kiderülhet, választ kaphatunk a cég  irányultságával kapcsolatban, illetve a férfi ember mindig szereti a luxust, a szuperlatívuszokat.

Nos elérkezett az idő tehát, hogy a SoundMagic fülhallgató ágazatának csúcsfülesét az E80 típusjelű készüléket kipróbáljam, meghallgassam. (illetve a SoundMagic E80S headset változatát)

e80.2

Már a doboz kézbevételénél azonnal feltűnik, hogy itt minden egy kicsit több, jobb.
A gyártó természetesen nem felejtette kívül is feltüntetni a „Reference Series” feliratot, nehogy kellő tisztelet nélkül álljunk neki a kibontásnak.

e80.7

A kemény fedelű tároló doboz itt is része a szettnek, azonban kinyitásakor fogad egy újabb kellemes meglepetés; 3 pár Comply márkájú prémium szivaccsal örvendeztet meg minket a mágikus cég. Nem tartoznak az olcsó illesztékek közé, de egy vezető modellnél ez is belefér.

e80.8

Természetesen a fülhallgató teste itt már teljesen fém, látványra, fogásra is minőségi érzetet kelt, azt rebesgetik esztergált alumínium. A szintén fém testű 45 fokban döntött, aranyozott jack csatlakozó is elég meggyőző.

e80.6

A vezeték minősége sokkal jobb mint a már megismert E10-nél, kevésbé törékeny, jobb borítással, sokkal könnyebb kibogozni, ha gordiuszi csomóként előhúzom kabátzsebemből. Mivel hozzám az E80S típusjelű termék került, így nem maradt el a már jól ismert és bevált „Magic Switch” kapcsoló megoldás; két állása a lábkiosztási szabványt (CTIA és OMTP) változtatja meg, ezáltal univerzálissá téve szerkezetünket mindkét platformra head-set-ként.

e80.5

A kinézet, külsőségek, érzet egyértelműen prémium kategóriát sejtet, halljuk mire képes referencia anyagainkkal?

Előre kell bocsátanom, hogy ez a füles is kívánja a jó előfeltételeket. Megszólal egy telefonon is kellő erővel, de egy jobb DAP hangját méltán megszolgálja, sokkal szebb, tisztább, zeneibb hangzást nyújt. Ezért a lentebb leírtak egy AK100 DAP-pal való szinergia eredményeképpen születtek.

J. S. Bach: Piano Concerto (BW 1052) Allegro (Murray Perahia) – klasszikus
Szép egységes tér, nagyon szép vonós szekció. Zongora középen pontos, talán az alső regiszterek kicsit hangsúlyosabbak…igen az alja a hangsúlyos, de a felső tartomány is nagyon jól kivehető. Muzikális, hallgatható, tetszik. A térben egy kis mély energia lebeg állandóan, ezt minden billentyű lenyomásakor érzem…nem baj, ad egy kellemes térérzetet.

Pedersen, Miller: Duets for Ellington – , Sophisticated Lady – jazz
Mély, hangsúlyos zongora, megfelelően elhelyezve. Pedersen bőgője most a szokásosnál is nagyobbat üt, de nem ágyúként düdörög, inkább as közép mélyeket hangsúlyozza. Általában ezt a zeneszámot arra használom, hogy megnézzem a tiszta mély energiákat kis harmatcseppekkel (zongora felső regiszterei), hiszen itt a bőgő eleve főszerephez jut, nem hiába kérte fel a Bang&Olufsen a nagy hírű dánt a szereplésre…kellett a szakértő. Visszakanyarodva a zenéhez, minimálisan fáraszt a bőgő karaktere, de nem a mélysége, hangsúlyossága miatt.  Inkább ez a közép mély erő ami jellemzi, elviszi a figyelmem a pontosságról és a bársonyos búgást helyezi előtérbe. Ettől függetlenül sok embernek nagyon bejön ez a stílus. Összhatás jó, egységes.

Jan Garbarek: Visible World, Red Wind – jazz
Erős felső ritmus szekció, de szépen kibontja magát Garbarek. A tenor szaxofon épp megfelelő karakterrel sír enyhén a bal oldalon, hogy a jobb oldali energikus dob mélysége jócskán ellensúlyozza. nem keveredik az egyes csörgődobok hangja, ez jó hír, szép a felbontás.
Úgy érzem nincs miért aggódnia a Soundmagicnak, kipipálható a hang itt, most a mélyekkel sincs különösebb bajom. Kár hogy vége…

Hamilton, Higgins, Peplowski: Essential best, Smoke gets in your Eyes – jazz
Nagyon kontúros szaxofon, talán szélességben nem a legnagyobb, de mély és magas az biztos. Minden nagyon precíz, az enyhe közép mély kiemelést nem számítva, itt nem a szaxofon viszi ebben a prímet, hanem a bőgő. Zongora jól aláfest, ő itt másodhegedűs, tudja ezt Higgins, nem játssza túl a szerepét. Jó hogy Hamilton néha beleszörcsög a hangszerbe, mert egész altató lenne nélküle …de így kiveri a füstöt a szemeimből rendesen.

Diana Krall: Quiet Nights – jazz
Visszafogott. Persze az egész album az, egy hajnali bossa minden eleme, ennek ellenére nagyon csendes az egész. Érezni minden rezzenést, végletekig kontúros, precíz, mégsem durva, bántó, karcos. Jó ez így…lehelet finom cinek és vonósok játéka olvad össze némi basszussal, míg bele nem búg az egészbe Diana…onnan övé a főszerep. Igaz kissé hátrébb lépett, de ez itt megnyugtató.

Cantate Domino: O helga Natt – klasszikus
Tér? Jó.
Ének? Természetes.
Összhatás? Nagyon hallgatható.
Azt hiszem összefoglaltam. Nem túl széles de precíz színpad, a kórus teljesen egységes. orgona nem tolakszik, a háttérben aláfest.  Hangulata van. Karácsonyi.

Ghymes: Rege, Tánc – folk
Itt autentikus hangszerek keverednek emberi hanggal, ezért szeretem ezt a teszt zenét.
Klarinét kezdet nagyon szép. Bőgő nagyon intenzív, beleremeg a fejem. Jobb hegedű helyén, teszi pontosan amire kérték. Cimbalom szintén. Mindegyik kivehető, precíz. Kicsit közel vannak egymáshoz, de még épp elég a távolság, hogy össze ne érjen a kezük a hangkeltés közben.
Szarka Tamás hangja mélyebb lett, mintha most kelt volna. Mély, de sima, karc sehol. Minden muzikális. Női énekhang még jobb…hű de szép! Mesés.

Metallica: And Justice for All, One – Metál
Az örök klasszikus. Igen ez új, de kell a rock…eddig kimaradt.
Finom cinek, hangsúlyos lábdobbal tarkított ritmusok. Azt hiszem itt Ulrich-é a főszerep, Hetfield kissé hátrébb lépett.  Aztán Hamett versenyzik Ulrich-al, ki bírja tovább…
Kissé erős középbasszus megint, de mire zavaróvá válna előjön egy újabb dallam és elveszti jelentőségét. Itt lehetne precízebb, vagy nyitottabb.  Arányokkal nincs baj, dráma pedig van bőven.

Two Steps from Hell: Invincible – epic
Az epicnek kell a lágyság. Az a műfaj amiben az erő és puhaság egyaránt jelen van…ez a „sírva harcolunk a pátosz legfelső fokáért” című olvasztótégely igen jellemző erre a műfajra, főleg a Two Steps jeleskedik ebben. Itt én úgy érzem a lágyság, zeneiség irányába megy el a zene, a keménység egy kissé csorbát szenved. Ez a füles igen zenei és az erőt basszus energiákon közli, de az agresszivitás hiányzik belőle, azt is puhasággal ellensúlyozza…ne haragudjunk rá, ő békítő szándékkal közeledik mindenhez.

e80.1

Amit nem írtam le jelen posztomban százszor,de igaz; ez a füles egy karakteres darab, nem mindenkinek lesz a kedvence. Igen muzikális, lágy, de precíz és a mély energiákat sem nélkülözi. Nekem rendre közép mély erőről tanúskodott, de mások szerint kiegyenlített fülhallgató. Én a közép mély kiemelést kivéve kiegyenlített hangúnak ítélem, ami azonban alapvetően moll hangnemű nem pedig dúr.

Megosztó? Nem hiszem.
Véleményem szerint nem lehet mindenkinek megfelelni, ez éppen olyan, mint a párválasztás. Talán erre jók az ilyen blogok is. Kaphatunk egyféle támpontot, képet arról, milyen az adott darab, vajon hogy érezzük magunkat megvásárlás esetén.

e80.4

Akik szeretik az agresszív, figyelemfelkeltő, modern hangzást, valószínű nem kapkodnak majd érte a teszt elolvasása után.

Viszont ha a finom, részletes, lágy, puha hangjegyeket, jó térrel és térben elhelyezett megfelelő hangszerekkel szeretnénk hallani, akkor melegen ajánlom a SoundMagic E80 és E80S-t, mert ez pontosan erről szól.

TOVÁBB A MUZIX WEBSHOPBA

1 reply
  1. McElek
    McElek says:

    Sziasztok, Ezt csak most olvastam, de már régóta ( 13 hónapos) ilyen fülest használok, igaz külföldön vettem. Szerintem ez populáris darab lehet még az ára ellenére is, mert – véleményem szerint – kifejezetten szép kiegyenlített hangja van, én nem érzem semminek sem a hiányát, pedig mintha azt sugallnád. Van még pár hangkeltőm, de a 30 e-es kategóriában ez az egyik referenciám.

    Válasz

Szólj hozzá

Érdekel a téma?
Csatlakozz a beszélgetéshez!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.