RHA MA750 fülhallgató teszt

Meghallgattuk az RHA palettájának csúcsát jelentő T20 fülest, most nézzük mit tud a jelentősen kedvezőbb árú  kisöccs.
Megjegyzem, hogy majd két és félszeres a szorzó kettejük között, tehát más ligában játszanak, de kíváncsi vagyok hozza-e a 750-es ebben az alacsonyabb árkategóriában azt az minőséget, ami arra késztethet sok embert, hogy rálépjen a minőségi mobil zenehallgatás rögös ösvényére.

ma750i_1

Itt is hangzatos marketing megfogalmazásokkal találkozhatunk, mint Aerophonic és zajszűrő kialakítás, kézzel készített meghajtó, rozsdamentes acélötvözetből készült vázkonstrukció, 3 gombos távirányító és mikrofon Apple eszközökkel (i utótag esetén), fül illesztékek több méretben, acéllal megerősített oxigénmentes rézkábel, prémium minőségű fülhallgató tok és rozsdamentes acél fül illeszték tartó és 3 év jótállás.

Az én olvasatomban ez a kis szerkezet egy elpusztíthatatlannak látszó, minőségi, kürtőszerű, fém, fül felett hordható, igen masszív kábellel rendelkező füles, ami kicsi és igen kényelmes, dobozában pedig elég sok illesztéket találunk.
Így talán rövidebb. Azt hogy szorgos kezek illesztgetik össze valahol a szigetvilágban a meghajtókat, nem tudtuk leellenőrizni, de a többi stimmel.

ma750i-2_1

Itt is ki kell emelnem azonban a 3 év garanciát, nem győzöm hangsúlyozni, fülhallgató esetén mit ér ez a lehetőség. Rendszerint egy füles meg sem éri a 3 évet, nem hogy garanciális maradjon mindezen időtartam alatt. Ez véleményem szerint egy adomány…bár minden gyártó lenne ily kegyes és felajánlaná termékeinél.

Nos ebben az árkategóriában két versenyzőt találtam, akik építési és hang reprodukálási képességben versenyezni fognak a 750-essel, fontos szempont a hazai forgalmazás és garancia megléte. Annyi bizonyos, hogy a másik két készülék nem rendelkezik 3 év garanciával.

A Sennheiser üdvöskéje ebben az árkategóriában a Momentum in Ear névre hallgat, építési minőségben első látásra sem veszi fel a versenyt az MA750-nel. Vetőcsöve ugyan fém, de a test már nem, illetve ami számomra igen fontos, a vezetéke igen rossz benyomást tett rám. Egészen pontosan a dobozból kivéve, egy ponton becsípődött (csomagolásnál) és bizony hosszú ideig látható nyoma volt a balesetnek, a kábel tehát igen sérülékeny. Ő „szokásos” viselést igényel, sajnos nekem ez nem igazán felel meg, kis vetőcsöve miatt rendszeresen kiesett utcán a fülemből, akármilyen illesztékkel próbáltam meg viselni.

in-ear-2

Másik ellenfél viszont már első látásra is szívet melengető, igen hangsúlyos darab az Audio Technica japán cég gyermeke, CKX9 néven fut és speciális „place-in-fit” nyúlványai első pillanatra szembe tűnőek, ugyan nem fül feletti elvezetésű, de kényelmes hordozhatóságot, komfortot ígér. Ezt bizony meg tudom erősíteni, nekem igen kényelmes volt a teszt alatt (3 különböző méretből válogathatunk, fülkagylótól függően) de sajnos itt is előfordult hirtelen mozdulatnál utcán olyan baleset aminek következtében kiesett a fülemből, ez az RHA fülesénél sohasem fordult elő a fül feletti elvezetés miatt.
Kábel itt már izmosabb, minőségibb, lapos, de széles, rugalmas darab.

ath_CKX9_BK_1_sq

Mindkét ellenfél mikrofonos változatú, az AT mechanikus hangerő szabályozós, bizony esetenként hajlamos egy idő után recsegni, ez nem jó hír, de egy kis WD40 mindig segít.

A külcsíny megvolt, lássuk a medvét, mit tudnak hangban a versenyzők!

J. S. Bach: Piano Concerto (BW 1052) Allegro (Murray Perahia)

MA750-nél mély energia kellő, nem ül rá mindenre, de pregnánsabb mint T20 esetében. Közepek hátrébb vannak, zongorát hallom, érzékelem, kissé fátyolosabb, de a teltség, mélység rendben van. Vonósokon látszik igazán mennyivel erősebb versenyző a T20, de itt sem vall igazán szégyent. Úgy jellemezném mindenből kevesebb, talán mélyek vannak jelen leginkább olyan mértékben mint a nagy testvérnél.
AT viszont mellbe vágott! Itt csak mélyek de azok rettentő erősen. Erősen V karakter, nem olyan mint a 750-es, itt szinte nincs is közép tartomány. Perahia zongoráját kitolták a művészbejáróba, onnan klimpíroz kínjában, de hallatszik, hogy nem tetszik neki. Csak mély tartomány, nem győzöm hangsúlyozni, ez már nekem zavaró, itt a térleképezés is ennek megfelelően alakul; tér kapcsán itt a mélyek szélességéről, magasságáról tudunk csak beszélni. Sajnos ezen a műfajon hallgathatatlan.
Sennheiser egy fokkal jobb, de itt a közepek kissé kesze-kusza ábrázatot mutatnak, úgy érzem, egyes frekvenciák nagyon előtérben vannak, mások pedig szinte eltűnnek. Bizonyos hallgatási idő után valamelyest megszoktam és talán sikerült megfejtenem az alapvető koncepciót; megpróbálták azt a látszatot kelteni, hogy a füles egy kiegyenlített, megfelelő térrel és linearitással rendelkező hangkeltő eszköz, ez részben sikerült, de jelentős zavart érzek az erőben, ami korai kifáradást okoz, jól esik levenni. Ez még az AT esetében sincs így pedig az egy basszusbomba. Rövid távon ha felkészületlenek vagyunk akár jól is érezhetjük magunkat az in Ear hangjától, nekem első blikkre feltűnt, hogy a szokásos Sennheiser puncsos kiemelés-elhalkítás effektekkel játszik.

Az RHA nem ilyen, itt hallhatjuk a hibáit, gyengéit, de nem hazudik. Erős, meleg karakter, de igen is vannak részletek, sokáig hallgatható, nekem klasszikus zenén is megállta a helyét. Ne a 70-700 ezres ársávban gondolkodjunk. Itt a 30 ezres füleseknél az lenne a cél, hogy olyan termékre találjunk, ami mindenhez ért és a többség számára kiváló alternatíva lehet hosszú távon.

Jan Garbarek: Red Wind

AT basszusa mindenhonnan szól, veszélyes néha, a mély és a magas tartományok (pl: csörgődobok) erősen kiemelve, a közepek pedig valahol a háttérben elhalnak. Garbarek tenor szaxofonja oly kicsivé lett, hogy először azt hittem elő sem vette, pikolón játszik inkább…de nem zavaró mert az ütem morajlása úgy is elnyomja.
Sennheiser jobb ebből a szempontból, erős mély és közép energiák itt is előkerülnek, megint előjön, hogy bizonyos tartományokat kiemel, másokat elnyom, közép alja hangsúlyos, teteje inkább visszhangos visító. Magas is van bőven, itt annyira nem fáraszt, de összességében mégsem megnyerő az összhang.
RHA csörgődobjai tompák, fátyolosak. Szaxi kissé erőtlen, de pontosan kivehető, nem visít, ha erőt lehel bele Garbarek jól hallható. 3 füles közül ennek a közepei és mélyei a legjobbak. Összkép jó, vállalható. Itt szívesen hallgatnám a norvég vitézt még, de jön a következő:

Ghymes: Tánc

AT: Halvány klarinét, de jól kivehető. Minden rendben lenne a bőgő megjelenéséig, ekkor azonban a basszus szekció felvállal mindent, innen nehéz egyéb hangokról beszélni. Összefoglalva egy erősen háttérbe szorított középtartomány, kissé kiemelt magas tartomány szelet és mindent elnyomó döngés. Férfi énekes is döng…ez így nem jó.

Sennheiserre átkapcsolva kissé megnyugszom. Ez már hallgatható, bár a szaxi kissé éles, de nem kínzó. Ez viszonylag jól fekszik neki, a magasak rendben vannak, talán a „kevesebb néha több” szlogen jól jönne itt is, vagyis soknak érzem néha… Férfi karakter kissé búg, de jól hallható, női szintén.

RHA: Jó klarinét, teljesen jó bőgő. Itt a hegedű is erős közepes, semmi extra, teszi a dolgát a Szarka gyerek. Férfi énekhang kissé hangsúlyos, kissé búg, de nem vészes, teljesen hallgatható. Női énekhang is rendben, nem érzek semmi kiemelést. A leghallgathatóbb karakter számomra.

Diana Krall: Quiet Nights

AT: Sok a dob, vonósok háttérben (gondolom többen vannak, mert nem egy hegedűt hallok) alig hallhatóan. Ami elszomorít, hogy az énekesnő is igen háttérbe szorult. Ha nem ismerném a felvételt, megtévesztene, de tudom, hogy itt kiemelt szerep jut a jazz koronázatlan királynőjének, középről öleli körül hangja a mikrofont, persze ebből nem sokat ad át a CKX9.

Sennheiser: Nagy tér, énekesnő is kellő méretekkel, kissé talán túl kiemelve. Mélyekkel nincs gond, nem harsogja túl, bár azért itt is kiemeltek bizonyos frekvenciák. Nagyjából rendben van, nekem kissé életszerűtlen, de elsőre akár megnyerő is lehet.

RHA: Kissé szűk ma Diana kisasszony hangja, de magasságra, tonalitásra rendben van. Halk dob kíséret némi vonós szekcióval…lehet, egy egész szimfónikus zenekar húzza?…igen mintha sokan lennének. Óvatosan beúsznak a cinek is, sepri a dobos rendesen, Krall pedig andalítóan búg középen a mikrofonba…így kell ezt!

Paul Oakenfold: Tranceport

AT nagyon döng, de itt annyira nem baj, ennek döngenie kell…azért egy idő után jólesik levenni.
Sennheisert szerintem nem ide pozícionálták. Valahol a felső középen furcsán torz, már ha ilyen műfajnál bármi megkülönböztethető egyáltalán.
RHA szinte analitikus a másik kettőhöz képest, bár a mélyek itt is megszólalnak rendesen, jelezve hogy a nagy mágus nem a lélekhez kíván most szólni mixében, hanem zsigereinkhez.
AT és RHA nagyon hozzák a stílust, RHA kissé laposabb (kevesebb dümm-dümm) de tovább hallgatható…számomra.

És van egy jó hírem!

Telefonra váltva nincs akkora minőség esés, mint T20 esetében, bár érezhetően meghálálja a jobb forrást.

ma750i-1_1

Számomra egyértelműen az RHA fülese a leghallgathatóbb, legsokoldalúbb versenyző a triumvirátusból.
Második helyre tenném a Sennheiser üdvöskéjét, nem rossz, de fárasztó és többet vállal mint amit tud, ezáltal gyorsan előtűnik a mesterkélt jellege. Az AT egy furcsa szerzet, igazi basszusbomba, az is lehet, hogy sokaknak bejön az ilyen terjengős dübögés némi ciripeléssel, engem nem nyert meg.

Ismét sikerült megfejtenem az RHA mérnökeinek koncepcióját. Olyanra hangolták fülesüket, ami első pillanatban már megnyeri magának az zenehallgatót, ám nem fáraszt, nem akar hazudni, inkább vállalja hiányosságait, hogy azért az összhatás nagyon hallgatható maradjon minden műfajon.
Érezhető a minőségi ugrás T20-ra váltáskor, de visszaköszönnek a nagy testvér karakterei, ennyi pénzért nincs szégyenkezni valója.
Kellemesen csalódtam, mert egyes tesztek olvasásakor oly kép kezdett körvonalazódni bennem, hogy a RHA 750-es erősen tompa, döngő, mély orientált. Nem így van, persze én leginkább minőségi forrásról hallgattam ahol minden a legnagyobb rendben volt, telefonon valóban kevesebb részletet rajzolt, de egyáltalán nem elfogadhatatlan, zavaró mértékben, jó egyensúlyt tartott, összességében nagyon hallgatható, meleg hangú, igazi közép kategóriás minőségi eszköz.

Ha valaki 30 ezer forint környékén keres fülhallgatót ami bírja a strapát is, akkor mindenképp vegye számításba. Melegen ajánlom!

Tovább a webshopra: www.muzix.hu

3 hozzászólás
  1. Edgard Hewes
    Edgard Hewes says:

    Szia,

    az lenne a kérdésem, hogy a közeljövőben szeretnék kipróbálni is több fülhallgatót a vásárlás előtt (köztük van az MA750i is), a kérdésem az lenne, hogy tudnál valahogy segíteni, hogy ezeket a zeneszámokat kellő minőségben (gondolom ilyen szintű fülhallgatóknál már számít, hogy mp3-16bit 44khz vagy 24bit 96khz zenével hallgatja az ember) beszerezni? Meghallgatnám pontosan ezeket a számokat is, hogy tudjam valamihez vagy valamilyen leíráshoz viszonítani őket én is.

    Köszönöm szépen a segítséged előre is!

    üdv;
    Edgard

    Válasz
    • Tulku
      Tulku says:

      Zenéket általában CD-ről rippelünk EAC rippelő programmal, de be kell állítani azokat a paramétereket amik a minőségromlást hivatottak minimalizálni (pl olvasó sebesség minimalizálása). Ehhez természetesen elengedhetetlen a CD megléte.

      Léteznek letöltő oldalak (Linn, Tidal, HDtracks …stb) ahonnan fizetős tartalmakat tölthetünk le, akár nagy felbontásban is.

      Válasz
    • Ibaraki
      Ibaraki says:

      Szia,

      Én még azt tudnám javasolni, hogy flac vagy wma formátumban is szerezd be fent említett hangfáljokat, ha van rá lehetőség, mivel wma tömörítetlen formátum, illetve a flac-nál a tömörítés nem vagy a legminimálisabban eredményez minőségromlást.

      Üdv, Oliver

      Válasz

Szólj hozzá

Érdekel a téma?
Csatlakozz a beszélgetéshez!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.